Telefon: 0743-987405
Email: bolhacoola@gmail.com
Bármelyik tevékenységre való feliratkozáshoz, kérjük jelentkezzen egy héttel korábban!
Magamról:
1968 augusztus 16-án születtem Sepsiszentgyörgyön, negyvenéves bácsi vagyok már, a nevem Gajzágó Áron. Agrármérnöki diplomám van vadgazdálkodás főszakkal, amit a fiókomban őrzök, felhasználásra még nem került. Ennek nomád természetem az oka na meg az osztályharc, generációs különbségek, az időjárás és a bevándorlási hivatal. Jelenleg éppen Kanadában favágással és mászással erőltetem a megélhetést. Nomád természetemnek köszönhetem azt is hogy két lányom - Anna és Boróka - a világ két ellentétes pontján élnek -Erdély és Kanada – mely pontok között érzelmi rövidzárlatot képezek én az életükben az évi ide oda utazgatásaimmal.
Gyerekkorom óta méhészkedek, az elején az apám oldalán majd önállóan, nomádságom gyökerei is ide vezetnek vissza. A nyári kujtorgáson a méhekkel tavasztól őszig a virágok után, majd a téli bőrlélegzés (kétéltűekre jellemző légzési forma mely tevékenység közben az állat-ember igen bután néz) a városban. Ez utóbbiakat szívesen kihagytam volna. Ugyancsak a méhészkedés révén kerültem közel a lovakhoz és mindahhoz ami velük jár. Apám ugyanis az erdészet méheit rendezte a Rétyi Nyírben az átkos rendszerben, ami akkoriban vadvédelmi terület, rezervátum volt. Nemigen szabadott bejárni oda minden földi halandónak de nekem tízéves koromtól apám révén igen. Ez varázslatos hely volt ü az én - Tüskeváram – elvtársaknak fenntartott vadászterület, hallban vadban gazdag, és itt ismertem meg Gábor bácsit az erdészt aki az erdészi teendőin kívül az egész Nyí területét lovakkal művelte. Gábor bácsi nevelőapám lett a következő öt-hat évre, mert ettől kezdve minden szabadidőmet itt töltöttem a Nyírben, segítve neki minden munkájában. Tőle tanultam meg a lovakkal bánni, kaszálni, boglyát rakni, hálóval halászni, nyomot követni, csapdázni és csodálatosan cifrán káromkodni. Utálni az urakat -elvtársakat- szintén az ő magánszáma volt amit olyan tökéletesen elsajátítottam hogy se pionírnak se kisz-tag-nak nem vettek fel soha. Politikai passzivitásomnak köszönhettem azt is hogy hegymászó létemre a román tengerpartra vittek tisztek számra fenntartott büntetőalakulatba.
A hegymászósporttal közvetlenül katonaság előtt ismerkedtem meg és gyakorlom mind a mai napig. A tanya kiválasztásánál elsőrendű szempont volt hogy mászható szikla legyen a közelben. Magamról már sokat nem írok csak annyit hogy, természetszeretetem fertőző és e ragály bármelyik formáját szívesen megosztom veletek.
